2
Köves József
Ballada az öreg Johnról
Fenét öreg, dörmögte-dohogta régen,
ha néha az ifjak őt le-öregezték.
Most itt fekszik egy kórházban vénen,
ezerféle csövek borítják a testét.
Ha sóhajt, az is már zihálásnak hallik,
mindenki azt várja, tán ez az utolsó,
azután a feje csendben hátrahajlik,
s befogadja testét egy rideg koporsó.

De ő nincs ott akkor, elviszi az álom,
az is meglehet, hogy ez egy másik világ,
túl az életen, de innen a halálon,
égi zenét fújnak a tündértrombiták.
Halk dallamra jönnek a régi asszonyok,
hogy vele, mint hajdanán, ágyba bújjanak,
búcsú-szeretkezésre vágyuk fellobog,
halál kapujában végtüzet gyújtanak.

Jön Judit, kit egy éjjel hétszer szeretett,
olyan jó volt vele estétől hajnalig
nyöszörgésre biztatni a kerevetet,
semmibe véve a világ tilalmait.
És Eliza, az égszemű lengyel asszony,
ki mindent megadott egyetlen éjszakán,
tán azért jött, hogy neki gyönyört fakasszon,
hasonlót sem érzett ő még soha talán.

Most tangózik a napszőke Evelinnel,
széles franciaágyon ér véget a tánc,
mintha mindig együtt - minden visszarímel,
két izmos combja volt John csípőjén a lánc.
Hogy tudott ölelni e két formás lábbal
(szerelmi csatában de remek vértezet)!
minden beterítve teste illatával -
éteri ölelés, mennyei élvezet.

Az öreg John most zihálva érzi ismét,
de már orosz Maruszja forró csókjait,
ahogy ráült a lány, feszítve gerincét,
szinte lovagolta műlovar módra itt,
ajakát nyalogatva kéjjel élvezett,
végül lezuhant nyergéből kimerülten,
majd hamarosan újra fölkerekedett
a szerelmi csatától megrészegülten.

És lám, eljött hozzá Ilona, a drága,
hosszú, dús hajával betakarta arcát,
magát is meglepte nem földi vadsága,
véresre harapta szeretője ajkát.
Már minden régi lány egyszerre volt véle,
egy búcsú-orgazmus utolsó emléke -
nem halál, csak  a vég kielégülése,

s a vén John könnyeden szállt a messzeségbe.



Hol nem volt egyszer két vízicsiga, ki lázas-
Vad szerelmi láztól űzve lettek házas.
S az esküvő után - immár új célra lelten
Közös mázas házra vágytak mind a ketten.

S mivel a tiltás dacára is egybekeltek,
Csigaapósuknál lettek kegyvesztettek.
Így Vízi-banki adósságba verték fejük,
Ám még ettől sem lett vidámabb helyzetük.

S mert a halpénzhez képest valutájuk romlott,
A Vízi-banki teher a nyakukba omlott.
Eladósodtak hát így együtt s egybekelten,
Száraz-földön futók lettek mind a ketten.

Mígnem végül lemeztelenedett mind a kettő.
Házukat dobra verte a nagy Csiga-teremtő.
S csupaszon csúszkálva már nyáluk sem volt,
Szerelmükbe e kettő majdhogy bele nem hótt.

S hogy tanulsága van-e a dolognak némi?
Talán csak annyi annak, aki ezt megérti:
Nem mindenkor vidám dolog nudistaként élni!

M. Laurens
CSIG@DÓSSÁG
lassacskán beissza tócsák csalóka egét
a föld, elporlad boldog nyarunk szöcske-
csontváza. éjszakánként falakat növeszt
a látóhatár, hajnalban átszuszakolja magát
a kerítéslécek között a felismerés fénye,
hogy téged rám, engem magamra szabadított
a sors. két falevél hullunk alá az időben.
mielőtt végleg elszivárog szemedből a táj,
ahol velem éltél, köszönöm, hogy így utólag
beismertél az engedelmesen baktató utcáknak.

Pethes Mária
MIELŐTT VÉGLEG
Várlak -
.
egy szál kék virággal,
bűnökkel, csodákkal,
kerek cipóval, borral, dallal,
áradó, halk gordonkahanggal.
.
Meleg szobám vár Rád,
nyisd ki az ajtó szárnyát -
Ott alszik vetett ágyon
fel-felsíró magányom.
.
Tűzzel várlak és jéggel,
tisztesnek mondott
szegénységgel,
.
De mégis várlak! -
.
egy szál kék virággal,
langy szélben ringó fákkal,
ragyogó szivárvánnyal.
.
Puha kenyérrel, tejjel.
.
Tenyérbe hajtott fejjel.

Soós József
TENYÉRBE HAJTOTT FEJJEL  
hosszan nézünk egymás szemébe,
s te már örök időtlenségbe
látsz, ha látsz, az a dimenzió
lehet, hol már minden látható…

vajon meddig érzik fotonok
rezgését benn az idegpályák

ez hát az örök szembenézés
tekintetváltás, kitekintés…
a soha meg nem ismétlődő,
a soha utol nem érhető

szemed minden mozdulatomban
ébren, álomban, gondolatban
velem volt, mintha veled látnék,
s te velem rajtam nézel át még

ölelnélek, s oly nehéz, súlyos
vagy már, alig bírom karomat
átvonni a vállaid alatt

ölellek, s hiába szorítom
egyre hűsebb arcodhoz arcom
hirtelen örök-hideg lettél

hosszan néztünk egymás szemébe,
s te már örök időtlenségbe
látsz, ha látsz… az a dimenzió
talán, ahol minden látható…

Fetykó Judit
szembenézve
112

Kihívtam a rendőröket. Anyuék könyvbemutatóra mentek, de én itthon maradtam, mert nem szeretem a könyveket. Én biciklizni szeretek. De most nem bicikliztem, itthon kellett maradnom, szóval filmet néztem. És akkor elment az áram. Kimentem a házból és megnéztem a biztosítékot, de rendben volt. Hívtam anyut. Semmi. Hívtam aput. Semmi. És akkor jutott eszembe, hogy hívjam a Rendőrséget. Ők jó fejek. A múltkor is, amikor kitörött a fogam és anyu átlépte a sebességkorlátot, elengedtek minket és azt mondták, ha legközelebb bajba kerülök, hívjam őket. Szóval ezért. Aztán apát is elértem. De a rendőrök hamarabb jöttek. És megdicsértek. Meg apát is megdicsérték, hogy úgy neveli a fiát, hogy bízzon a rendőrökben. És körbenéztek, mert az áramszünet gyanús dolog, de nem volt betörő. Ezért szeretem a rendőröket.

Villamoson 1.

Egyszer láttam egy utast hányni. A negyvenhetesen mentünk, a Kálvin térnél ült le mellém.
Egyszer láttam egy utast hányni. Egyenesen a gyufásdobozból lépett ki, olyan snájdig volt.
Egyszer láttam egy utast hányni. Megindult a villamos, ő meg elővett egy papírzacskót és belehányt. Szépen, pontosan hajtogatta le a zsákocska száját, megtörülte az arcát. Félénk mosolyt lebbentett felém:
– Bocsánat, szervizben van a kocsim.
Egyszer láttam egy utast hányni.

Villamoson 2.

Ülök a villamoson, a Parlamentet nézem és Ariana Grande szól a fülemben. Anyu utálja – mindig ez jut eszembe, akárhányszor hallgatok tőle számot. Tulajdonképpen hihetetlen, hogy anyu tényleg mindig kiszúrja, ha ő énekel, a rádióban, a YouTube-on, de még a filmek végén is. Azt mondja, a hideg futkorász a hátán attól, hogy ez a nő mennyire nem tud artikulálni.
Most egy ősz hajú, ősz szakállú bácsi száll fel. Fürgén lép fel a lépcsőfokokon, az ajtó mellett megfogja a kapaszkodót. Felállok és kiveszem a fülhallgatót.
– Le tetszik ülni?
A bácsi lassan fordul felém, magasra húzott szemöldökkel, már lépek is hátra, hogy meneküljek a szidalmai elől, hogy is képzelem, nem vén ő, de ekkor a bácsi bólint.
– Köszönöm. Már az idejét sem tudom, mikor volt utoljára, hogy átadták nekem a helyet.
A bácsi napsugaras mosollyal ül le. Én visszamosolygok rá.
A következő megállóban leszállok és visszateszem a fülhallgatót a fülembe.
Még mindig Ariana Grande énekel.
Anyu utálja.

Nádasi Krisz
Három egyperces
mi vár reád
ki tudja
csak tán az úr
de ő
őrzi titkát
megóv
vezet
de hagyja
fejjel menj
a falnak
ha gondolod
ebből meglehet
többet tanulsz
mint olvasgatva
igéit
te vagy
ki írja
sorról sorra
könyvedet
de tudd
itt nincs korrektúra
mi leróttál
benne is marad

2018. 07. 12.

Márkus László
episztola
Péter Erika
Látomás a Fátyol-vízesésnél
Lombok bársonya közt
kék fátylat lobogtat a szél,
a hegy lépcsőjén könnyedén
lépked a vízesés
majd lezuhan
az ismeretlen mélybe,
s ott csermellyé szelídül.

Délibábot látok:
a parton Csontváry fest,
vászna lebeg
és a habzó vízben
mindketten elmerülnek.

Maticska Jenő: Fagy
mikor a felhők a földre ülnek
az emberek
nézik az égen hömpölygő madarakat
és százalékokat számolnak míg forog
és pörög az ideges szél / lábuk elé
tavalyi száraz falevelek gyűlnek
és a homokozóban
------ lapát vödör öt kisautó
és pisti
épp labdázik a fűben
nagyon messziről egy sziréna
és még egy
--------------------- még egy
az emberek sugdolóznak
és fejükben ikszeket rajzolnak egy körbe
és egy fekete autóban zöttyen
zöttyen egy láda teli lyukas labdával
és minden ember hiszi hogy szabad
és feri és jutka is
hintázni szalad
-------------------- a hinták
felszállnak szállnak az égbe
süt a nap és sandán számolnak
az emberek
az emberek bólogatnak
nyakukon az erek pont olyanok
mint a házak téglafalán kúszó indák
és a hinták
-------------------- repülnek
és zoli és petya és már janika is
a felhőkön mászkál
de most ez senkit sem érdekel

benczes s gábor
pórus
(Augusztus)

Sarlóholdon, napruhában, tiltások közt járva,
Érő gyümölcs alá vésel keresztet a fába,
Jó borunk lesz, ha az arcod tiszta fényben ragyog,
Szentelt illatos füveket visznek eléd gyalog.
Királynőm, én elfáradtam, ne kelljen hát mennem,
Virágfüzéres szívedre Te emelj fel engem!

A. Turi Zsuzsa
Nagyboldogasszony

A nyáj szétszéledt, össze nem terelte
zengő vörös fogyó égperemen.
Minden fa, bokor feketébe olvadt,
s kövekre lépő ösvény jött velem.

A nyáj szétszéledt. Az est gyűjtögette
a sejtető gyapjút, mely fennakadt
itt-ott tüskén, bogáncs kinyúló álmán,
s avarcsend őrzött bújt bút, gyík-utat.

A nyáj szétszéledt. Mozdulatlan moccant.
Holdszem-hályogra félelem hajolt.
Arany pont villant fent, világtalanban.
Láthatatlan látó csillaga volt?

A nyáj szétszéledt. Csend gyík-utat őrzött.
A lelket, sajnos, senki, semmi sem.
Kis gömb forgott öntelten védtelenben -
s érthetetlen, hogy fájt érte szívem!


Lelkes Miklós
A nyáj szétszéledt
Valami elveszett, egy lélekrezdülés,
egy csipet érzelemvilág, egy kevés
láng a tűzből, mely elvileg melenget,
nem pusztít, megillet, magához enged.
Valami elveszett, mi nem megfogható,
valami elveszett, megrogyott a szó,
mint nádtető, vályog, hiába kivárok,
próbálok másképp. Valami szivárog
innen, mint víz csövön, folyton rám köszön
a csend itt, nem lendít előre öröm.
Elveszett valami, egy szikrányi tán,
elveri jégeső, húzom csak igám.

Dobrosi Andrea
Valami elveszett…
A Szepi kocsmája nem egy sima falusi kocsma volt, annál egy kicsit több, városiasabb. Ugyanis Szepi, ez volt a beceneve, becsületes nevén ifjú Szepesi László, ugyan abban a faluban született és a régi kocsma az öreg Szepesi bácsié, az apjáé volt, ezt örökölte meg az öreg halála után. Akkor ez az italmérés csak egy helyiségből állt. Az ajtótól jobbra volt a kocsmai bádogpult. Benne nagy kerek tégelyek. Ebben volt a fehér és vörös folyóbor. A kettő között a pult alatt a tárolt szódavízies palack, álló kivezetője a pult tetején, rajta a szódásüveg spiccelője. Az öreg Szepesi bácsi itt mérte a fröccsöket, hosszúlépéseket, ki mit kért. Abban az időben kezdtek sört is mérni, de azt még a begurított fahordók csapra verésével poharazták.

Kő-Szabó Imre
Húzza a cigány akkor is
Debreczeny György
szelíd esti kérdés
csaholásaink
tesznek erős ebekké
vagy ugatásunk?


Mindig másképpen,
mindig ugyanúgy.
Ahogy a fiú,
ahogy a lány
szereti, ha szeret,
s mindig szeret,
mindig nagyon,
csak egy kicsit
mindig másképp,
mindig ugyanúgy,
újra meg újra,
egyszer sírva,
de az is jó,
másszor táncolva,
és az is jó,
a szenvedély, a meghittség,
a féltékenység és a bók,
de mennyi, de milyen,
és bár nem sokáig,
mégis örökre.
Bokros Márta
Beatles
Az eget is felszántottuk,
míg egymást ölelve végre
lehullott rólunk a bilincs.
Szabadon csókolt a szánk
s szemünk víg játékát már
nem kísérte gúnyos kacaj -
elfogadták,  mert tudták,
hogy szeretünk.

Ezer megvívott harc után
ne utáld a szürke jelent,
átlépünk rajta, ha akarod -
a jövő múltból gyarapszik
és értünk kiált.

Legyen az akár megtört
és mindenre emlékező,
csak a szemedben lássam,
mint tükörben újra magam -
mosolyogj, ha kérlek.

Thamássy Nagy Géza
MOSOLYOGJ, HA KÉRLEK
Indulófélben újra,
vakítón elvakulva,
kapkodva szívbe, karba,
síkos testek zavarta hévvel előre,
úgy, hogy vissza anyához,
kit már nem rejt semmi lista.
S tudva:
nem őriz árva mozdulat sem.
Hiába akaszkodsz asszonylábba,
földbe: iszamós sárba,
a gyermek mosolyába,
csillagrúgó apádba.
Aki e verset issza,
kérem, térítsen vissza!
Szavakkal már ne ártson,
ha anyám, kiabáljon,
ha apám, sírjon értem,
tudja: ütöm, de értem.
Ha álmomért haragszol,
várlak, címem: alagsor,
(a doktorék alatt)
Fejér György utca hat.

Nógrádi Gábor
AZ ELMÚLÁS MEGKÍSÉRTÉSE
hátamon holdfény hegedül
tétova tincseimen
végtelen csendjeink járnak
hajfonatomban hajnal ül
rebbenő szívveréseim
utad mutatják
várlak

Hajnal Éva
rebbenő
Kicsit ilyen, kicsit olyan,
Kicsit szárnyal, kicsit torpant,
kicsit közepes, kicsit fényes,
kicsit szomjas, kicsit éhes,
kicsit büszke, kicsit léha,
kicsit okos, kicsit béna,
kicsit rabló, kicsit csóró,
kicsit higgadt, kicsit porzó,
kicsit komor, kicsit méla,
kicsit kemény, kicsit céda,
kicsit otthon, kicsit űzött,
kicsit fagyott, kicsit égett,
kicsit míves, kicsit szabad,
kicsit fájó, kicsit szakadt
versekkel rakott asztalom,
bennem félelem s hatalom,

mintha cipőn száradó agyag,
vagy suhintás a huszárvágásban:
kiontatlan vér a földön
kardom vércsatornája alatt.

2018

Albert Lőrincz Márton
Közérzet
Est iszik már alkony-borból
     a gyenesi jó fajtából.
  Nád tetején szellő táncol,
az álmos Nap fészket ácsol.

   Belezuhan hab ágyába,
   álmaink szép tavába. 
Kéklő paplant vet az avar,
tücsök játszik, béka szaval.

  A túlparton fény hintázik,
  kis felhőkkel fogócskázik.
Csendes minden, elmerengek,
bút, bánatot elfelejtek.

  Emlékekben elmerülve,
   reményeim megkeresve,
kortyolgatok az alkonnyal,
  álmot adó Balatonnal.


Nagy Antal Róbert
Gyenesi idill
Most csak apró, ifjú, béka-szín levelek
susognak, zúgnak, mintha tenger hulláma
csapkodna apró kavicsos partokat.
Az Istenhegyi úton sziréna vijjogat,
a böjti szél szárnyán varjú károg,
s egy kicsi madár algás vízbe mártott
csőrét a kőperemén tisztogatja,
apró felhők lassan gyűlnek,
déltájra vihart ígértek.
Robbantás Szentpéterváron!
Csak a kert kellemes, a világ kegyetlen.
Ideges rohanásban, hol, - ki - csap le
nagyobb pusztításban? Rettegjetek!
De egészen mást zenélnek-e zöld kis levelek?
A Nap is mindjárt ideér…
Az Ember nem arra született, hogy fél!
Akik túlélik a megrázkódtatások sorát,
erősebbek! Nem ők lesznek majd a gyilkosok,
felettük talán győz az Élet.
Megértenek valamit, értéket, szépet.
Az Életet nekünk teremtették!
Élvezzük, védjük minden percét!
Minden nap eljön az alkonyat,
addig levegő cirógat, kisimít ráncot, fájdalmat.
Én írok, a fenyőfa méltósággal bólogat.
Mi egyet-értünk!


Bodó Csiba Gizella
A teraszon       
        D. Bencze Erzsinek

Oh… semmi bátorság az, ha
Fülemnél egy telefonnal
Ordítok, mint egy vad szamár,

S hiába a törvényszegés egy
Sarkon, karomon két lázas
Álmodás meg a vágy pírja,

Ha Veled veszve van ész,
És erő, s az égi zápor
Után Te vagy a szívármány.

Hah, ily ostobán is tudom már
Mivel foghatom be a szád.

Letenye 2012-05-02

Rada Gyula
Válasz változat
tegyen hamis ígéretet,
hogy engem majd jobbá tehet.
rajta kívül nincsen másom.
nevessen az elmúláson.
ketten feküdjünk a hőre
lassan lágyuló időre.
s ha a halál sírva jön el,
ő legyen, ki sírba ölel.
Ilies Renata
KOROSODÓ
itt nincs teknő melyben anyám
ingemet fehérre mossa
itt nincs dűlő út
tehénjárás tele porral
kisfiú sem sír ha a borjú nyaldossa
nem csap nyikorgó hintázást
a kútgém a kútostorral
itt sima aszfalt ölel magához

Demeter Zsolt
Itt
Fapados nyomorodás, passport control,
éjszakai járat, bóbiskoló átszállás,
Astoria, rossz oldal, busz szemben,
mért vigyorogsz? te vagy pesti,

ajtóra zárt Keleti, hideg kőpadok,
hajléktalanok felejtik a tegnapot,
matatok a blúzban, még megvan mindkettő,
jó szerető,  

légkondis vonat, mindenhol megáll,
döcög a fekete nyárfasor, hold,
az előbb mellettem volt fenn,
horkolok, ébressz majd fel!

Tiszai P. Imre
Érkezés
Tücsökről még nem írtam,
ezt gondoltam épp ma,
meg is jegyzem pikírtan:
tök unalmas téma.

Fekete és ciripel,
oda ne rohanjak,
nála azért kicsivel
jobb arcok is vannak.

Lássuk csak, hogy ki kellhet,
bodobács vagy cincér?
Például egy kifejlett
lótetűnek nincs tér.

Közben a helyesírás-
ellenőr javít fenn,
elhibázott e nyígás,
helyesen: pikírten!

Ó, te tücsök, tudtam én,
sorsod végül eldől,
mostantól már puszta tény:
kihagylak e versből!

Nyakó Attila
Ne aggódj, csak ugratlak

Sapa Brown
Három haiku
teliholdas éj -
a gyöngybagoly csőrében
éhes cincogás
*
kiszáradt kútból
egy varangyos brekeg fel -
mély neki a csend
*
tücsök komponál
szerelmünk napjaira
új hangjegyeket


.................