2018. augusztus 1.
XVII. évfolyam 8. szám.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István, Kamarás Klára
KÖNYVAJÁNLÓ
TARTALOM
A
MERCATOR STÚDIÓ
kiadásában megjelent
e-könyvek innen is nyithatók

Bittner János: Rohanj!
Fetykó Judit: A kapun túl
Fetykó Judit: Ablakvitéz
Fetykó Judit: Epreskert
G. Ferenczy Hanna:
A kereszt árnyékában
G. Ferenczy Hanna:
Túl a netovábbon
Kamarás Klára: Álmok útján
Kamarás Klára: Letenyei fák
Sárközi László: Csikágó
Sárközi László: Hellén szerenád
Pápay Aranka: Örvények felett

A MEK-ről letölthető művek

Albert Lörincz Márton: Törtarany.
Albert Lörincz Márton: Kronosz kövei
Bodó Csiba Gizella: Válogatott versek
Bodó Csiba Gizella: Hoztam olajágat.
Fetykó Judit: Az úton
Fetykó Judit: Hársfanyereg
Fetykó Judit: Sarokház
Fetykó Judit: Magánosok klubja
Kamarás Klára: Anica
Kamarás Klára: Arcok a múltból
KamarásKlára: Álmok asszonya
Kamarás Klára: Derűlt égből…
Kamarás Klára: Mária lányai
Kamarás Klára: Miböl lesz a cserebogár
Kamarás Klára: Napraforgók
Kamarás Klára: Orchideák
Kamarás Klára: Pepita füzetek
Kő-Szabó Imre: Életfotók betűkkel írva
Kő-Szabó Imre:
P. Horkai Feri kocsmája
Lelkes Miklós:
Én már a nyárba vágyom át...
Nógrádi Gábor: Itt éltünk és haltunk
Ódor György: Magaddal szemben
Péter Erika: Túlhordott ölelés
Végh Sándor: A csend hangjai

Munkatársaink Honlapjai

Bodó Csiba Gizella
Csepeli Szabó Béla
Kamarás Klára
Kaskötő István
Ketykó István
Köves József
Nógrádi Gábor
Pápay Aranka
Péter Erika

Ajánlott Honlapok

Ezredvég
Irodalmi Epreskert
Koday László
Magyar Elektronikus Könyvtár

Körül sötét van, didereg a lélek,
Szemem kutatja elveszett hazám,
Mit látok ott, ha egyszer visszatérek,
Hunyt életem óhajtott tavaszán?
Magyar, magyar, a nevedet kiáltom,
Hiszen vérem vagy, bárhogy is tagadd,
Züllött szülém, piszokba hullt virágom,
Hazám, nem ismerem meg arcodat!

Te vagy-e az, kit annyira szerettem,
Hogy húsz évig sajogtam, mint a seb?
Hogy hasztalan volt bármi szép köröttem,
Tenálad nem volt semmi, semmi szebb!
S ha most nézlek, Meduza-főnek nézlek,
Vonása vérbősz, pillantása vad,
Varázs rontott meg téged, csúf igézet,
Hazám, nem ismerem meg arcodat!

És egyre rosszabb hírt veszek felőled,
Alattad mint poshadtabb pocsolyák,
Kifestett képű ringyó lett belőled,
Bordély-dívány lett ősi nyoszolyád.
Világ elé kiálltál, mint a céda,
Szennyes vevőnek kínáltad magad,
Csábított zsákmány, megrontott préda,
Hazám, nem ismerem meg arcodat!

Szajhája vagy egy vén kos-orru dögnek,
Cselédje lettél egy megtébolyult
Lidércnek, ki miatt halandók hörögnek,
Világgá szerte, merre marka nyult,
Urak rimája, lelked belevásott,
Német cafatja, tested elrohadt,
Magad hívtad magadra pusztulásod,
Hazám, nem ismerem meg arcodat!

Gyermekeid, mint kupec a barmot,
Eladtad mészárosnak, garason,
Mégsincs mivel tagjaid takarnod,
Rossz rongyok lógnak a pucér hason.
Gyalázatodnak ára csak kitátott
Sír szája, melyben oltott mész fogad,
Magadnak szégyen vagy, népednek átok,
Hazám, nem ismerem meg arcodat!

Nem vagy hazám így. Újjá kell születned,
Van még erő, mely más formába gyúr.
A régi húsod csontig kell levetned,
S becsületes fiad lesz rajtad úr.
Ó hajtsd le szép fejed kemény kezünkre,
Hogy simogatni is legyen szabad,
S én akkor, boldogan reád tekintve,
Hazám, megismerem majd arcodat!
Gábor Andor
HAZÁMHOZ (1942)

Megyünk, mindig megyünk,
vonszoljuk magunkat
valami cél felé,
ami vonz sokunkat,
de nem tudjuk, miért
olyan nehéz...

Megyünk, mindig megyünk,
álmokat kergetünk,
boldog vidámakat,
és rossz lidérceset,
de már álmodni is
olyan nehéz...

Tudja-e valaki,
hogy az a rögös út,
amelyen most járunk,
elvezet a célhoz,
mely meghatározza
majd sorsunkat?

Hiszen lehetetlen
egy álomfosztott célt
követni!
Menni, mindig menni,
vonszolva magunkat
a semmi felé,
és tudni,
nem lesz megérkezés.

Szeicz János
Az élet vándorai
Kajuk Gyula
Elégetett versek
Lombfölddé korhadnak az őszi levelek,
az elmúlás illata kertemben kering.
Fáradó szememmel figyelek egy felhőt,
mely ráterül a tájra, mint halotti ing.
A kis tűz a lábamnál mérgelődve pattog,
sárgásszürke füstcsíkot ereget.
Csak bámulok az égre mindhiába,
bűvölöm a lassan úszó szürke felleget.
Nem kapok választ kérdéseimre,
nem felel nékem se ember, se ég.
Laponként dobálom verseim a tűzre,
a nyirkos papír füstöl, lángra kap, elég.
Kérdőjellé formálódó füstjeleket
látom, kár küldenem az őszi égbe fel.
Nem kapok választ  kérdéseimre
a közönyös isten rájuk nem felel.

Áldott legyen az asszonyok között,
ki asszonynév nélkül is bátran asszony.

Áldott legyen az asszonyok között,
aki eloldja béklyód, hogy marasszon.

Áldott legyen az asszonyok között,
kit otthonossá tett a hontalanság.

Áldott legyen az asszonyok között,
kinek lefokozás emeli rangját.

Áldott legyen az asszonyok között,
kit a "törvényes" asszonynép kiátkoz.

Áldott legyen az asszonyok között,
aki csupán társaságban magányos.

Áldott legyen az asszonyok között,
kit végigmér a szállodai portás.

Áldott legyen az asszonyok között,
ki hol cseléd, hol istennő-hasonmás.

Áldott legyen az asszonyok között,
ki asszonyok között félénk, esetlen -

áldott legyen az asszonyok között,
áldott legyen, hogy áldássá lehessen.

1970.

Baranyi Ferenc
Áldott legyen
Tövismadár voltam, egyszer énekeltem.
Lehullottam holtan, földre vérem cseppen.
Testembe tüske szúr, véget vet dalomnak,
mely büszkesége volt bokornak, falombnak.

Tövismadár voltam, egyszer énekeltem.
Egy álmom volt csupán egész életemben.
Röpke pillanatra oly boldognak lenni,
amilyen a földön nem volt soha senki.

Tövismadár voltam, egyszer énekeltem.
Az igaz boldogságot megérezhettem.
Vérem hullott érte, és ez lett halálom,
de mégsem adtam fel csodálatos álmom.

Szegő Judit
Tövismadár voltam
Kamarás Klára
A remény színe zöld
         Kaskötő István születésnapjára

Álompalettán tervezek
egy álomkertet, és ezek
a színek: zöldek, bíborok.
Halványlilát is álmodok,
mert petúniát festenék,
de ezzel még nem kész a kép…

Neked: hulló kék tollakat,
a kék madárból ez maradt.
Ha elrepült, majd visszaszáll,
s a zöld fák között rád talál.
Hol zöld a fű s a lomb is zöld,
a kék madár is újra költ.


Most tűz a nap, mutatja, mint öregszem,
a tó vízébe fojtom ráncaim.
Az arcom ég, piroslik, mint a meggyszem,
s úgy bánt a zaj, miként egy fránya rím.

Magam vagyok, ma másnak úgyse hinnék,
az álmaimra szeplőt hint a hold.
Felébredek, az égbolt fönt megint kék,
tükrömbe békét lombok árnya old.

Majd esni kezd, a felhők könnye hull rám,
s imádkozom, mint fák közt bújt papok.
Kötél szorít - és partra ránt egy hullám,
lélegzem, mégis majd megfulladok.


Kolev András
Nyár
barna bikák vad vágtatása szívedben
tág rétek feletti szelíd szél suhogása
izzó vas-folyam sárarany ár-apálya
szerteszakító kín súlyos szerelemben

a nyomor rideg vasabroncsa töretlen
hiába minden lágy tangó szép ígéret
lelkedben rendíthetetlen hűs ítélet:
véded a földre bukókat tiszta versben

véreid igazát – mindét maradandón
nem Juranics-telepi Ladányi Mihály
módján – konok költőként lázító hangon

parázsló dalokkal nyóckeri hű zsivány
minden igás hatalom ellen – szabadon
míg az ész és szív uralma értünk kiáll



Vadász János
BIRTALAN FERENC
Ősplatán törzsén tarka kéregfoltok,
ágain az idő mered fölém,
lombsátor-palota, templomnyi tornyok
fénnyel csipkézett legbelső terén.

Fenségét méltatni volna ma tisztem,
fáim közt Ő a koronás király,
halhatatlanba enged újra hinnem,
hajszálerein Napba leng a nyár.

                   2007



Koosán Ildikó
Ősplatán
............
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
mikroszkóp
Köves József rovata
4. oldal
elfeledettek
Gábor Andor versei
A. Turi Zsuzsa: Nagyboldogasszony
Albert Lőrincz Márton: Közérzet
benczés s gábor: pórus
Bodó Csiba Gizella: A teraszon       
Bokros Márta: Beatles
Debreczeny György: szelíd esti kérdés
Demeter Zsolt: Itt
Dobrosi Andrea: Valami elveszett…
Fetykó Judit: szembenézve
Hajnal Éva: rebbenő
Ilies Renata: Korosodó
Kő-Szabó Imre: Húzza a cigány...
Köves József: Ballada az öreg Johnról
Lelkes Miklós: A nyáj szétszéledt
M. Laurens: Csig@dósság
Márkus László: episztola
Nádasi Krisz: Három egyperces
Nagy Antal Róbert: Gyenesi idill
Nógrádi Gábor:
Az elmúlás megkisértése
Nyakó Attila: Ne aggódj, csak ugratlak
Péter Erika:
Látomás a Fátyol-vízesésnél
Pethes Mária: Mielőtt végleg
Rada Gyula: Válasz változat
Sapa Brown: Három haiku
Soós József: Tenyérbe hajtott fejjel
Thamássy Nagy Géza:
Mosolyogj, ha kérlek
Tiszai P. Imre: Érkezés

J. Knecht
Le Portrait musical de la nature ou Grande Symphonie